Kétségtelen, hogy a PIIGS országokban és néhány kelet-európai országban, például Romániában és Magyarországon vannak problémák. Ha ezek az országok nehezen meghozható döntések alapján nem vezetnek be értelmes reformokat, okkal félhetünk attól, hogy a nem is olyan távoli jövőben fizetésképtelenné válnak. A G10 országok fenntartható finanszírozása mellett nem igazán számít, ha ezek közül az országok közül egy vagy több bedől, és átütemezi adósságát. A baj az, hogy az ő finanszírozásuk sem fenntartható.

Mivel a politika képtelen felfogni, mi a probléma, és mivel a politikusok többségét megfertőzte a Keynes-féle részeg matróz költekezési láza, szinte biztosra lehet venni, hogy a költségvetési hiányok kora még legalább 3-5 évig vagy akár hosszabb ideig is folytatódik.

Ennek a gondnak persze megfelelő jelentőséget kellene tulajdonítani, mert az államadósság piacai felfordult gyomorral émelyegnek, és a spanyol bankokat teljes mértékben kiközösítették a nem-spanyol bankközi piacról. Túl sokáig húzódott a "hosszabbítsunk és tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna" jelszóval folytatott játszma, és a válság alatt tetőzött a nyugati gazdaságok hitelállománya. És az égvilágon semmit nem sikerült megoldani.

• A fogyasztók csak mérsékelten csökkentették kiadásaikat. Az USA gazdaságára jellemző fogyasztás/GDP arány még manapság is 70% körül ingadozik, ami a hosszú távú növekedéshez túlságosan magas.
• A bankok folyamatosan lódítanak a mérlegük állapotáról, és sejtésünk szerint a többségük továbbra is fizetésképtelen. Míg az USA bankjainak fizetésképtelensége a jelzáloghitelek nagyarányú bedőléséből származik, európai társaik részint ugyancsak emiatt, részint pedig a Dél-Európa felé vállalt kitettség okán váltak fizetésképtelenné. Ráadásul nem várható, hogy a bankok a következő tíz évben ismét beindítják az értékpapírosítási/hitelezési gépezetet.
• Az állami kiadások szinte korlátlanul folytatódnak, csökkentésükre szinte alig történt kísérlet. A legtöbb európai országban érintetlenek maradtak a gavalléros jogosultsági rendszerek.

A szóban forgó gazdaságok közül 8 esetében az adósság GDP-hez viszonyított aránya minden valószínűséggel meghaladja az 500 százalékot. Ebbe a körbe tartozik az USA, az Egyesült Királyság, Japán, Spanyolország és Franciaország is. 1997 és 2040 között az arányok átlagosan 66%-kal, avagy a GDP-hez képest 200 százalékponttal fognak emelkedni. Röviden 30 év elteltével minden ország Japánra hasonlít majd. Jobb, ha időben megtanulunk rizst főzni, és rávesszük a 75 éveseket, hogy az öregek otthonában lássák el 100 éves társaikat.

Ezért arra számítunk, hogy Európában az üzlet mindaddig a szokásos mederben folytatódik, amíg a kötvénypiacok egyértelműen vissza nem utasítják az állami fogyasztás finanszírozását. A kamatkülönbözet kontra Németország játszma magasabb szintre kerül, és a kötvénypiacokon a költségvetések fenntarthatósága lesz a központi téma.

A biztonságos kikötőnek tekintett és erős államháztartással rendelkező Németország, Dánia, Norvégia és Svédország helyzetéből előnyt kovácsol. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy teljesülni fog az a "meghökkentő előrejelzésünk" miszerint a 10 éves német állampapír kamata 2010-ben eléri a 2,25%-ot (lásd „Éves kilátások”). Ezzel párhuzamosan a PIIGS kamatkülönbözete Észak-Európához képest a közelmúlt szokása szerint felfele araszol.

Ennek a fejleménynek fontos üzenete van: Tételezzük fel, hogy Európában az inflációs/deflációs kilátások durván azonosak. Ha a 3 éves futamidejű kincstárjegyek (PIIGS-Németország) emelkedése mellett Németország és társai szóban elkötelezik magukat a PIIGS országok megmentésére, az csak azt jelentheti, hogy az államkötvények piaca nem veszi be az olcsó dumát, és igazából úgy véli, hogy Németország végső soron NEM fog felelősséget vállalni a PIIGS országok adósságproblémájáért. Azaz átütemezésre kell számítani, és a pletykák szerint ez a jövő hétvégén be is fog következni. Mindenkit megkérek arra, hogy ne ordibáljon velem, ha tévedek. Szerintem nagyon is logikus lépés lenne, és a görög adósságcsapdából talán az egyetlen kivezető út.

Szerintünk a piac figyelme fokozatosan kelet felé fog fordulni (az első lépést 2008-ban az USA jelzáloghitelek bedőlése és a brit nagy pénzügyi szektor kalamajkája hozta, és most Európa következett a PIIGS adósságállománya miatt). Nemsokára Kelet-Európa országai következnek, és Romániát, Magyarországot illetően már meg-megmutatkoznak az aggodalom jelei. A piacon egyre többen számítanak kelet-európai átütemezésre, mert az IMF pénzszűkétől szenved, és mivel meghatározó tényezőnek tekinthető, (ismét) aggódnunk kell a Balti országok miatt is. A nyáron mindez várhatóan kiforr. Ne ragadjunk be a HUF-ban és a RON-ban elfoglalt hosszú pozícióban.

A "figyelemeltolódás" következő lépése Kína lesz. Kína a globális növekedés nehézgépe, amely a világ nyersanyagtermelésének durván egyötödét-egyhetedét fogyasztja el. Mivel Kína par excellence marginális vevőnek minősül, nem sok fantázia kell annak elképzeléséhez, mi fog történni a nyersanyag fronton, ha Kínában a fenntarthatatlan szintre feltornászott ösztönzés elapad. 2011-től véleményünk szerint a kínai gazdaság növekedése 5-6%-ra mérséklődik. Ezért, a CRB Index 200-on visszateszteli a 2009-ben látott mélypontot (ami 20%-ra van a mai szinttől).

Elképzelhetőnek tartjuk (de konkrétan még ki nem jelenthetjük) hogy a részvénypiaci görbe fej-váll alakot ölt (2010-ben), így kialakulhat a jobb váll is, miután a mai szintről a nyereségek miatt erőteljesen mintegy 1150-ra emelkedik, majd a közeledő kínai lassulás és a jóval erőteljesebb európai (és USA) megszorító programok hatására 880-ra csökken a görbe.

A politikusok mindenütt csigalassúsággal hozzák meg a hiány csökkentésére vonatkozó döntéseiket, a piacok megnyugtatásához azonban nem is kellene túl sok. A nyugdíjkorhatárt kellene 2-3 évvel megemelni, az állami alkalmazottak bérét 5-10%-kal, a szociális transzfereket pedig 5%-kal kellene csökkenteni, ami sok országban elegendő lenne a költségvetés egyensúlyának eléréséhez. Nem kétséges, hogy néhány negyedéven át randa GDP adatokat látnánk, és sok csoport elkölthető jövedelme zuhanna vissza a 2001 körüli szintre, de 2001 nem volt szociális tömegsír. Próbáljuk meg elképzelni, mi történne a piacon, ha ezekre a lépésekre valóban sor kerülne! A részvény- és kötvénypiacok azonnal stabilizálódnának, és ugyanez történne a bankközi piacokon is, mert a banki forrásokra adott garanciát immár senki nem vonná kétségbe.

Összefoglalva, a válságnak csak két megoldása van: Az adóság átütemezése (amire Görögország kényszerül) vagy az azonnali hiánycsökkentés. Ha már itt tartunk, bátorító a tudat, hogy Németország a GDP 3,5%-ának megfelelő megszorítást fog bevezetni.  Kezdetnek nem rossz, de nem elég. Az amerikai időszaki választások miatt valószínűleg több szigorításra és kevesebb mentőcsomagra számíthatunk. Reménykedjünk, hogy Németország a többi európai országnak annak ellenére jó példát mutat, hogy nem akadt még olyan politikai vezető, aki előrelátásából, merszéből merítve ugyanezt (vagy többet) követelt.

forrás:  ecoline.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés