Hírek : Osztályfőnöki óra |
Osztályfőnöki óra
2010.07.18. 15:22
2010-07-17 19:42 barikád.hu
Fagyos hangulat, kényszeredett arcok az Orbán-Jobbik találkozón. Pedig biztosan nem ezt akarták a meghívók. Jót tett volna a demokráciának – hogy már én is ezzel az elcsépelt közhellyel éljek – ha a győztes nagypárt és a feltörekvő kispárt egyszer már leültek volna egy eszmecserére, ahol a nagymackó megkérdezte volna a kismackót, hogy na gyertek gyerekek, nézzük már meg, mit tudnánk mi ketten csinálni.
Nem ez történt. Ehelyett osztályfőnöki órát tartott a tanár úr a helyes viselkedésről és eligazította a kisdiákokat a jövőbeni magatartást illetően. Mert hogy tessék már végre tudomásul venni, hogy forradalom történt itt a szavazófülkékben és ettől kezdve másképp ketyegnek az órák.
Felejtsék el azt a gárdaügyet, mert hogy az államé az erőszak monopóliuma. (Hú de rondán hangzik.) És itt most álljunk meg egy pillanatra. Bocsássanak meg nekem, de én nem tudok úgy csinálni, mintha nem tudnék gondolkodni. Engem meg lehet győzni mindenféle ész-érvekkel, de megparancsolni, hogy hogyan gondolkozzam, aligha lehet.
Tetszik, nem tetszik, ettől azért még tény marad, hogy – eddigi ténykedésük alapján – a Gárda egy jóhiszemű polgári kezdeményezés, melyet a Gyurcsány kormány elleni tehetetlenség hozott létre. Hasonlóan a teljesen legális polgárőrséghez, a társadalom önvédelmi reflexe hozta létre, mert ellenpontot kellett állítani a gátlástalanul garázdálkodó csoportok ellenében. Egy fegyvertelen polgárőrség, melynek már a puszta léte bűnmegelőző hatást vált ki. Ugyan miért baj ez?
Nehezen viselem el a demagógiát. Mert nem helyes dolog valakit „magát törvények fölé helyezésével” vádolni, ha ez nem így van. Ne csináljunk már a bolhából elefántot. Egy mellény viselését, egy polgári engedetlenséget, egy egyértelműen alkotmánysértő bírói ítélet elleni tiltakozást azért talán nem kellene ennyire felértékelni.
Most végre győzött a polgári oldal és mi ismét számon kérjük a kormánytól, hogy gondoskodjon az állampolgárai biztonságáról! Nem erőszakkal, hanem a rendfenntartó erők puszta létében rejlő erővel. Mert azok, akiktől a társadalom védelmet kíván, már az erő puszta megpillantásától is fülüket-farkukat behúzzák, mint a sunyi kutya.
Én a magam részéről két dolgot javasolnék. Egyrészt hagyják már békén ezt a társaságot, mert mennél inkább hegyezik a dolgot, a végén annál inkább visszafelé sülhet el. Rá fognak ugyanis jönni az emberek igen hamar, hogy nem demokrácia az, ahol egy ártatlan, árvízmentő cserkészcsapatot egyenesen „félkatonainak” titulálva betiltanak – mi több, még a ruhájukra emlékeztető(!) ruházatot is betiltják. Amikor a rendszerváltást kívántuk, nem ilyenre gondoltunk – lelkemre mondom.
A másik javaslatom pedig az lenne, hogy ha a kormány már ennyire odavan az „erőszak-monopóliumáért”, akkor tegye végre a dolgát és szervezze meg saját maga az ország közbiztonságát! Ha komolyan gondolja a Nemzeti Együttműködést – és ebben én egy pillanatig nem kételkedem – akkor sorozza be a saját csapatába ezeket a gárdistákat és védjék meg együtt a nemzetet!
Ez a találkozó egy hatalmas lehetőség lehetett volna egy ilyen nemzeti együttműködés létrehozására. Kár, hogy ehelyett csak egy osztályfőnöki óra lett belőle.
Dobos Attila
(A Nemzetőr legújabb számának vezércikke)
|