A helyi képviselők és polgármesterek választásáról szóló javaslat elfogadásával egy csaknem húszesztendős rendszerváltó törvényt ír át az új hatalom. Így már az idén ősszel csökken az önkormányzati képviselők száma, és a helyi testületekben a jelenlegi 27 ezerhez képest legalább negyven százalékkal bizonyosan kevesebben ülnek majd. Ez a becslések szerint évi két-hárommilliárdos megtakarítást jelent a költségvetésnek. Azért csak ennyit, mert a községek jó részében – és a települések zöme e körbe tartozik – a helyi politikusoknak eddig sem volt divat tiszteletdíjat fizetni.

Önkormányzat valamennyi településen alakulhat, a polgármestert pedig továbbra is közvetlenül választják, így csupán a képviselő-testületek létszáma lesz kisebb. A száz főnél kisebb községekben ketten, ezer lakosig négyen, ötezres népességig hatan lehetnek helyi képviselők, de a testület egy tízezer fős kisvárosban is csupán nyolc főből áll majd. Most e településeken háromtól tizenháromig terjed a testület tagjainak száma.

Kevesebb képviselőt választanak a nagyobb városokban is. Például egy 25 ezer lakosú településen tizenhét helyett tizenegy, egy százezres nagyvárosban harminckettő helyett húsz fő ül majd a testületekben. A javaslat szerint a képviselők száma a négyszázezres lakosságszámot nem meghaladó megyékben negyvenről tizenötre, a legnépesebb Pest megyében nyolcvanról harminckettőre csökken. A ma hatvanhat fős Fővárosi Közgyűlés létszáma pedig nagyjából harmincöt lesz.

A tízezernél kevesebb lakossal rendelkező településeken – az összesen nem egészen 3200-ból mintegy háromezer tartozik e körbe – a mandátumszerzés szabályai változatlanok. Az indulók – akik a községekben alapvetően függetlenek – egyetlen közös listára kerülnek, s közülük a választók annyit jelölhetnek meg, amennyi a testület tagjainak száma. Képviselők azok lesznek, akikre a legtöbben voksoltak. A megyei közgyűlések esetében is marad a listás szavazás, bár ott a mandátumokat nem személyek, hanem a legnagyobb támogatottságot élvező szervezetek között osztják szét.

Annyiban a tízezer lakosnál nagyobb városokban szintén maradnak a jelenlegi szabályok, hogy a képviselőket egyéni körzetekben választják, míg a vesztesekre adott szavazatok alapján kompenzációs listáról is nyerhető mandátum. Az egyéni képviselői helyek súlya viszont nő: például egy huszonötezres településen ma tíz egyéni és hét listás képviselő van, de ősszel már csak nyolc egyéni és mindössze három kompenzációs mandátumot osztanak ki. Egy százezres városban ugyanez az arány 19-13-ról 14-6-ra módosul.

Mindez azt jelenti, hogy a listáról megszerezhető képviselői helyek aránya az összes mandátum negyven százalékáról harmincra vagy az alá csökken.

Kisebb mértékben módosulnak – vagyis szigorodnak –az ajánlás szabályai is. A megyei közgyűlési mandátumokért csak az a szervezet versenghet, amely megszerzi a választásra jogosultak egy százalékának támogatását, míg ehhez eddig 0,3 százalék is elég volt. A fővárosi főpolgármesteri posztért korábban az indulhatott, aki a budapestiek fél százalékának támogatását bírta, ám az idén ősszel már két százalékra lesz szükség. Vagyis: a körülbelül 6500 helyett több mint huszonötezer ajánlást kell gyűjteni. Ez azért is furcsa, mert a többi településen – az eddig szabályoknak megfelelően – a lélekszám növekedésével háromról egy százalékra csökken az induláshoz szükséges ajánlások aránya.

„A Fidesz a képviselőszámcsökkentés jól hangzó szlogenjének leple mögött saját aktuális pártpolitikai érdekei alapján kívánja átírni az önkormányzati választási törvényt, lényegében kiiktatva a rendszerből az arányosság elvét” – hangoztatta a parlamenti vita során Botka László, Szeged MSZP-s polgármestere. Szerinte „az is régi demokratikus tapasztalat, hogy minden ilyen törekvésnek a vége – vulgárisan kifejezve és leegyszerűsítve – a pofára esés szokott lenni”. Botka – saját pártja tapasztalataira hivatkozva – egy kérdést is feltett: a kormányoldal nem látja, hogy „milyen politikai következményei lehetnek az akár jó szándékú, de erőből végigvitt reformoknak?”

Még sarkosabban fogalmazta meg ellenérzéseit Apáti István, a Jobbik képviselője. „A törvényjavaslat egyik fő célja a költséghatékonyság (…). Azonban ennek, illetőleg a választási ígéretek betartásának palástja alatt egyeduralmi törekvések lapulnak meg. Joggal nevezhető tehát a törvényjavaslat jelenlegi formájában lex diktatúrának” – mondta. Ő úgy látja, a javaslat „az ellenzék háttérbe szorítására, minimalizálására, politikai értelmű lemészárlására irányul”.

„Ezek a változtatások eléggé egyértelmű politikai szándékot fejeznek ki” – jelentette ki az LMP politikusa, Karácsony Gergely is. Hangsúlyozta: „miközben alapvetően a kisebb képviselő-testületek kialakítása a hívó szó, valójában egy rendkívül aránytalan önkormányzati választási rendszer kialakítása az, ami történik”.

Az ajánlás eddig sokat vitatott rendszerét az új törvény érintetlenül hagyja, ám ezzel kapcsolatban csak a jobbikos Apáti hangoztatta aggodalmait. Szerinte az, hogy Budapesten a főpolgármester-jelöléshez szükséges ajánlószelvények számát a korábbi négyszeresére növelték, rendkívül súlyos problémát okozhat. „Akár azt is mondhatnám némi sarkítással, hogy az ajánlószelvények árfolyama ezek után az egekbe fog szökni” – hangoztatta.

„Ha valakinek olyan szándéka lett volna, hogy az erő felé húzó rendszert alkosson meg, akkor a legegyszerűbb az angol rendszert bevezetni, tiszta egyéni körzet, a győztes mindent visz, és senki nem mondhatja azt, hogy Angliában tombol a diktatúra” – így látja a javaslat egyik előterjesztője, Kósa Lajos Fidesz-alelnök. Szerinte azonban megőrizték a „kiegyenlítő rendszert, azzal a módosítással, hogy a korábbi kompenzációs lista torzítását megpróbáltuk kiküszöbölni”. Ez utóbbi – amint hangoztatta, bár további érvekkel nem szolgált – elsősorban az SZDSZ érdeke volt.

Kósa ugyanakkor utalt rá, hogy „az önkormányzati választás egyáltalán nem pártlistás választás”. Annyiban igaza van, hogy a városokban is kizárólag személyekre lehet szavazni, és a polgárok a kompenzációs listával közvetlenül nem találkoznak. „Ezért nem az a kérdés, hogy melyik pártnak milyen esélye van” – fogalmazott –, hanem az: vannak-e hiteles személyek az egyéni választókörzetekben.

Az ugyancsak a Fidesz színeiben politizáló Kovács Zoltán egy más aspektusra hívta fel a fi gyelmet. Botka felszólalása kapcsán jelezte: Szegeden a Fidesz 35 százalék körüli mandátumot tudhat magának, az ellenőrzési jogosítványokat biztosító pénzügyi ellenőrző bizottságban 12 százalékot kapott”. A jelenlegi rendszerről kialakult képet árnyalandó, elmondta azt is, hogy „a BKV tíztagú felügyelőbizottságában sikerült egyetlen ellenzéki képviselőnek helyet adni”, miközben a Fővárosi Közgyűlésben egyfőnyi az MSZP és az SZDSZ többsége.

Sárga lapot mutatott a kormánynak és kivonult az Országgyűlés ülésterméből kedden a Lehet Más a Politika parlamenti frakciója, ezzel jelezték, hogy szerintük a Fidesz–KDNP rossz útra lépett. Az önkormányzati választási rendszer átalakításáról szóló javaslat ugyanis a helyi demokrácia gyengítésével sok kis helyi Döbrögi országává teheti Magyarországot. Az önkormányzati képviselők számának csökkentésére hivatkozva a kormányoldal valójában a saját politikai ellenfeleit és a civil szervezetek jelöltjeit szeretné kiszorítani a helyi döntésekből. Ez az út semmiképpen nem a nemzeti együttműködésé.

(Népszabadság)

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.